Egy születésnap margójára…avagy
Különös év volt számomra 2017, spiritualitás világába való betekintés, lélekemelő pillanatok, utazások: Amerika, Kína, Törökország, s most még itt, Cipruson.
Emberek, barátok, kapcsolatok, szerelmek jöttek, feltűntek, vagy épp elmentek, (köszönöm nekik), vagy maradtak az életemben.

 Hiszem, hogy minden találkozásnak, elválásnak meg volt az oka, s talán tanított is valamire.
Ha visszatekintek az elmúlt évtizedekre, (kimondani is olyan furcsa,) hihetetlen magasságok és olykor mélységek jellemezték az éveket, de azt gondolom, hogy nincsenek véletlenek.
Most már tudom, minden pont így jó, ahogy alakult.
Egyre jobban értéktelenné kezd számomra válni az anyagivilág, bár képmutató lennék, ha most azt írnám, nem szeretem a jó és szép dolgokat.

A mai napig csodálattal tekintek egy festményre egy alkotásra, legyen az bármilyen tárgy mely ember alkotott, de nem érzek késztetést arra, hogy az enyém legyen. Élménypárti vagyok, az élményeket gyűjtöm.
Divat a spiritualitás, belekóstoltam, csodaszép gondolatok, elgondolkodtató látásmóddal és technikákkal találkoztam, de továbbra is hűséges maradok egy gyerekkori könyvemhez, amiben a kisherceg azt mondta: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
És a mama, egy életre szóló üzenete ami útmutatást adott egy életre,

tedd azt a másikkal, amit szeretnéd, hogy veled is tegyenek.

Csodálattal tekintek az olyan emberekre, akiknek erős, megrendíthetetlen hitük van, de nehezen tudom megérteni, hogy a politika, a vallás, a mesterségesen, néha manipulált kitalált ideológiák, oly sokunkat elválasztanak egymástól.

Számomra teljesen mindegy ki miben hisz, az a fontos, milyen emberré válik.

S nézzük azt, ami összeköt bennünket, s nem ami elválaszt.

Mindenki Olyan, Amilyen, ki mit s hogyan, s miért úgy gondolja, miképp tesz, az Ő dolga az Ő felelőssége az Ő útja, az utunkon mindannyiunknak végig kell menni,… én is araszolgatok, néha kicsit aggódva, érdeklődve, de inkább MOsOlyOgva, Veletek, -együtt !